2008. július 15.
Elhúnyt Kolonics György
Koló nincs többé. Alig akartam
elhinni, hogy tényleg meghalt. Ám nem szeretnék a halála fölött kesergő
bejegyzést tenni. Így nem arról írok, hogy hányszoros olimpiai- és
világbajnok. Valami másról írok: A képmutatásról, az emberi
felelőtlenségről.
Meddig lehet játszani azt a játékot, ami a
dopping körül zajlik? Hány élsportolónak kell meghalnia ahhoz, hogy
elismerjék, a "dopping" nem feltétlenül káros, és minden élsportoló él
vele. Akkora most a tiltás, hogy a szerek alkalmazása kikerült az
ellenőrzött körülmények közül. Ezért minden élsportoló (talán az
USA-sportolókat kivéve) fokozott vszélynek van kitéve. Egyesek szerint
ezt a kockázatot vállalták, ezért megérdemlik, ha bajuk esik. Azonban a
valóság nem ilyen egyszerű.
Először is a dopping-lista egy
akkora baromság, hogy az elképesztő. Hirtelen nem jut eszembe annak a
prof-nak a neve, aki a doppingellenes valamilyen hivatal főmuftija, de
ő az, aki minden alkalommal elmondja, hogy a "dopping" körül rengeteg a
tisztázatlan ügy, és bizonyos szerek ellenőrzött körülmények közötti
használata többet használna, mint a jelenlegi álságos attitűd. Sokan
nem tudják, hogy a legegyszerűbb izületi kenőcsök is doppingnak
számítanak. Egy sprinter nem melegíthet nikoflex-szel, vagy mit tudom
én, mi van most helyette, és akkor sem használhatja, ha meghúzódott egy
előfutamban, és a döntőn szeretne rajthoz állni. Arról sem szól a fáma,
hogy, amikor megállapították a "normál" szintet, nem hétköznapi
macskajancsiktól vettek vér- és vizeletmintát, hanem élsportolóktól,
akikben eleve magasabb értékek voltak minden szegmenst tekintve.
Akkoriban ezt megállapították "általános szint"-nek, és az ettől
felfelé eltérő lett a dopping-szint. Nem is nevetséges, inkább
siralmas. Ha valaki csodálkozott, hogy a bazi nagy súlyemelők miért nem
bunak le mind egy szálig, hát itt a válasz. Persze, fentiekhez jönnek
az olyan gyógyszerkészítmények, amelyek akár órák alatt is kiürítik a
szervezetből a többlet szteroidot, de még a vörösvértest számot is
normálra húzzák le, ha éppen növit, azaz növekedési hormont használ az
illető sportoló.
Másodszor itt van a mindenféle doppingellenes
propaganda. Bizonyos körökben úgy vélik, hogy az átlagembernek jót
tesz, ha azt hiszi, hogy az élsport pusztán akarat kérdése, és semmi
több. És ezt az egyszeri ember csak akkor hiszi, ha úgy tudja, hogy a
fejlődéshez nincs szüksége a szervezetnek többletre. Persze, nem a
bugrisbunkó Fekete László, erősszájú magyar paraszt módszerére, a napi
12 grillcsirke megevésére gondolok. Koncentrált oxigén-, fehérje-,
szénhidrát-, stb bevitel nélkül nincs fejlődés. Könnyű belátni, hogy
kettővel több zsíroskenyér ezen nem segít. Amikor egy átlagember napi
10-12 percet végez fizikai munkát, addig az élsportoló naponta 12-16
órát edz!! Ez embertelen megerőltetés a szervezetnek, amit csak úgy
bírhat ki, ha olyan gyógykészítményeket szed, amelyek vagy kívbülről
viszik be a szülséges pluszt, vagy a szervezetet késztetik a többlet
előállítására. Ez utóbbi a divatosabb és hatékonyabb, valamint kevésbé
ártalmas. Mert valljuk meg, a tablettás szteroid megerőlteti a májat,
ezért egy kúra után különféle májregenerálókat érdemes szedni, szúrni.
Az ilyesmi kiküszöbölésére kísérletezték ki az úgynevezett növekedési
hormonokat (HGH). Eredetileg fiatalítószernek készült, de a kísérletben
résztvevőknél jelentős izomnövekedést figyeltek meg. A HGH egyre
elterjedtebb a gyógyászatban is. Például minden típusú rák ellen
hatásos szer. Erwin Magic Johnson például kigyógyult az AIDS-ből is. Az
egyik rokonom spermaszáma elégtelen volt, ezért nem lehetett gyereke.
ezerféleképpen kísérleteztek, végül a tanácsomra felkeresett sprotorvos
segített rajta némi HGH-val. Ma boldog családapa. A HGH hatása abban is
megnyilvánul, hogy a szervezetből hatékonyan kiüríti a salakanyagot,
amellyel a felhalmozott "mérgek" is távoznak. Fiatalsejteket állít elő,
amelynek segítségével ténylegesen lelassítja az öregedést. Ha nem
sportról van szó, a HGH-ról csak szuperlatívuszokban írnak az orvosi
szaklapok. Amerikában férfiak és nők egyaránt használják, az egyébként
méregdrága anyagot. Visszatérve a szteroidokhoz: gyakorta felmerül,
hogy a "koksz" impotenciát okoz. Ez olyannyira nem igaz, hogy éppen
fordítva van. A gond akkor keletkezik, ha a kúrát nem fokozatosan,
hanem azonnal állítjuk le, mert ekkor a szervezet nem áll vissza
mindjárt normál termelésre. Az így keletkező részleges impotencia 2-3
nap alatt elmúlik, és inkább pszichés oka van, mint szervi. A szteroid
a legszélesebb körben alkalmazott gyógyászati készítmény. a szívbeteg
szteroidot kap, a legyengült ember szteroidot kap, a pánik- és
sztresszbeteg szteroidot kap. És még sorolhatnám. Csakis a sportolóknak
nem ajánlják. Ez sportfilozófiai vircsaft gyilkosabb a pestisnél.
Harmadszor
a sportolók fokozott orvosi felügyelete blődli. Nincs állandó
pszichiáter, aki elmondja neki, hogy a használt szertől csak úgy érzi,
szupermen lett, de valójában nem az. A legtöbb szer olyan fizikai erőt
és kitartást kölcsönöz, hogy az ember alig tudja abbahagyni az edzést.
Úgy érzed, foggal tudnád marcangolni még a vasat is. Márpedig a
szervezet tűrőképessége még a szerek mellett is véges. Például a szív,
amely simaizmokból, vagyis soha nem fáradó anyagból van, az sínyli meg
a legjobban. Ugyanis a sportoló szíve megnagyobbodik, hogy jobban
pumpáljon, azonban a gátorüreg, amelyben a zserv van, nem nő, hanem
csökken. Ezért a szív fokozott nyomásnak van kitéve. A túlzott nyomás
okozta deformáció megöli az embert. Hogy lehet ezt ellenőrizni? -
Állandó, mondhatni mindennapos szívultrahanggal és átvilágítással. Nem
elég az EKG, de még a nevetséges terheléses vizsgálat sem ,amit
egyébként Mari néni is gond nélkül végigcsinál. Sajnos a sportorvosi
mentalitás semmivel sem különbözika normál orvositól. Lazaság
mindenhol. Jól vagy, Gézukám? Nyújtsd kia nyelved! Na, mehetsz az
olimpiára. Nagyjából ennyi. Főleg most, amikor az orvos eleve fél a
pácienstól, mert tudja, hogy doppingol, és lebukhat, akkor pedig akár ő
is vele bukhat.
Végezetül elmondom a saját történetem:
használtam és használok "tiltott szereket". Amikor anyagi lehetőségeim
engedik, a HGH-kúrát választom, egyéb esetben olajos alapú szereket
szúrok. Évek óta rendszeresen járok kontrollra, noha nem vagyok
élsportoló. Félévente egy komplett nagy rutin. Amikor először voltam,
meglepett, hogy még a szemész hölgy is megkérdezte, mit szedek. És nem
kellett mentegetőznöm, hogy én nem is. Elmondtam, erre ő tanácsot
adott, hogy mire vigyázzak. Elmondta hány havonta célszerű készítményt
váltani, mert az egyik például salakanyagot halmoz fel a szemben. A
többi szakorvos ugyanígy kezelt. Mindenki pontosan tudta, hogy szereket
szedek, elég volt rám nézniük. És nem botránkoztak meg, hanem teljesen
átlagosan viselkedtek. Egy idő után arról is meséltek, hogy ki mit, és
melyik sportág milyen szert követel meg. Hivatalosan, persze, mindenki
tagad mindent. Csakhát, aki évek, évtizedek óta benne van, az látja, ki
használ HGH-t például. Általában orr-, fül- és végtagnövekedést
eredményez, ami látszik. Ian Thorpe-nak 52-es lába volt.
Dühös
vagyok. Dühös, mert megelőzhetnénk az értelmetlen halált, ha
felelőséggel, őszinteséggel, fegyelmezett munkával állnánk az élsport
mögött.
Bejegyezte:
Biomechanoid
Kommentáld!