Gyógyítás, filozófia, harc és életművészet egyben.

A taiji olyan mint egy pagoda, mely 4 pilléren nyugszik. A pagoda pedig mi magunk vagyunk. Minden mozdulatunknak, önmagunknak 4 alap-pillére van, melyekből ha csak egy is hiányzik, már nem beszélhetünk taijiról, a pagoda bizonytalanná válik. Egyik sem fontosabb mint a másik, az én sorrendem az én személyiségemet tükrözik.
Az egyik pillér a hagyományos kínai orvoslás. A különböző mozdulatokban a meridiánok, akupuktúrás pontok stimulálódnak. Elősegíti a belső erő áramlását, megerősíti azt. Persze akkor ha jól csináljuk :)

A másik pillér a Tao Te King (Lao Ce), mely a tao filózófiájáról szól. Sokszor két fogalommá egyszerüsítik: a természetesség és a be nem avatkozás.
A következő pillér a Ji Ching, a változások könyvéből a jin-jang alapelve. Mindennek meg van a másik oldala és ezek örök körforgásban egyet alkotnak.
A negyedik pillér a kung-fu. Ezt én kétféle képpen is idesorolom, egyrészt valami ilyesmi a jelentése: Az előre eltervezett munka elvégzése, s a hosszú, kitartó munka eredménye és annak tökéletesítése. Másrészt az önvédelem, mivel végül is ez egy harcművészet.

Mások így fogalmazzák meg a taiji-t:

Kínai harcművészeti stílus, az úgynevezett "Belső Irányzatok" legismertebb és legteljeskörűbbnek tartott képviselője. Jellemzője a nem pusztán fizikai erőre alapuló gyakorlásmód, az energia - a Qí - teljes körű alkalmazása, és a gyakorlások során lassú és folyamatos meditatív mozgásban végzett formagyakorlatok, valamint azok harci alkalmazásai.

Alapítójának: Csang San-feng (1247-1447?) -et tartják.

A Taiji Quan, a lassú, kecses, ritmikus mozgások ősi művészete, Kínából származik, ahol még most is rendkívül népszerű, sokszor a parkokban, a friss reggeli levegőn gyakorolják. A Taiji gyökerei a taoista filozófiáig nyúlnak vissza. Mozdulatai gyengéden mozgatják és erősítik a szerveket és izmokat, javítják a keringést és a testtartást, egyaránt nyugtatják a testet és a lelket.

A Taiji Quan szó szerinti fordításban "Legfelsőbb Legvégsőbb Öklöt" jelent, de ez nem takarja pontosan jelentését. "Erő a lágyságban", "a mozgásban rejlő költészet" és "a mozgó harmónia" jobban kifejezi a Taiji szellemét.

A Taijit sokszor, sokféleképpen jellemezték: egészségmegőrző módszerként, gyógymódként, a test koordinációjának javításaként, relaxációként, önvédelmi módszerként és a tudatosság erősítéseként éppúgy, mint egyszerű testgyakorlásként. A kemény küzdősportokkal ellentétben, amelyek az erőn és a gyorsaságon alapulnak, a Taiji "lágy" és "belső". A hangsúlyt a természet meghajló vonására helyezi, amely legyőzi keményet és ellenállót - ahogy a vízesés végül elmossa az alatta lévő sziklát. Türelmet és elengedettséget tanít, s a szellem, a tudat és a test összehangolásának megértésére serkent. A modern életmód feszültségeinek kiváló ellenszere, mely bármilyen életkorú, helyzetű és képességű ember javára válik. Semmiféle speciális felszerelés vagy ruházat nem szükséges hozzá, s ha egyszer megtanultuk, egész életünkre velünk marad - csak egy kis rendszeres gyakorlás szükséges hozzá.

Gyermekkorunkban szabadnak, lazának, ruganyosnak és élettel telinek éreztük magunkat. Ahogy öregszünk, az élet nehézségei és traumái - rájuk adott válaszainkkal együtt - feszültséget feszültségre halmoznak, melynek eredménye merevség, stressz, betegség és fáradtság. A Taiji újra összeköti a szellemet és a testet, segít ellazítani az ízületeket és az izmokat, kiengedi a feszültséget, nagyobb térbeli és mozgásbeli tudatosságot eredményez környezetünkkel kapcsolatban, illetve elősegíti a saját és mások energiájának megértését. (Paul Tucker: Tai Chi)

„A Taiji a Wuji-ből keletkezik, A mozgás és a nyugalom oka, A Yin és a Yang anyja, Amikor mozog kettéválik. Nyugalomban újra egyesül.” (Wang Zong-Yue)
A Wuji az üresség, a mindent teremtő tett. A Taiji a Wuji-ből jön létre és a Yin és Yang kettősségére oszlik. Nem azonos a Yin-nel vagy a Yang-gal, hanem elkülönülésüknek oka. Egyszerre a Yin és Yang egysége illetve különbsége. A taijiquan elméleti alapja, hogy minden létező Yin vagy Yang. Az elme készteti mozgásra a testet és osztja ketté a Wuji-t Yinre és Yang-ra így hozva létre a Taijiquan-t.

A tao először létrehozta a wu chi-t a végtelent, mozdulatlant, felfoghatatlant aztán a wu chi megmozdult létrehozva a két pólust: yin-t és yang-ot. (ez a tai chi: az égi alap a yang, a földi alap a yin és amiben a kettő egyesül az emberi alap.) A tai chi célja az emberben tehát az, hogy felismerje magában a yint és a yangot.

A yin és yang tovább bontható az öt elemre (fa, tűz, föld, fém, víz), melyben szintén az egész világ jelen van, akár emberi tulajdonságokról, akár térről (feng shi-ról) van szó. Az öt elem erejét használja fel a Shing Ji Chuan. A Ji Chig (a változások könyve) próbálja megérteni az élet működését, körforgását és ok, okozati összefüggéseit. Ennek ábrázolására szimbolikus vonalrendszert használ. E szerint az öt elem tovább bontható nyolc darab ba kua szimbólummá melyek kört alkotnak és három vonásból állnak. Ezek lehetnek yin (két szaggatott) és yang (folyamatos) vonalak. (kun:föld, gen:hegy, kan:víz, xun: árvíz, zhen: földrengés, li: tűz, dui:tó, Qian: menny). Erre épül a ba-kua chuan nevű belső stílus. A nyolc alap gua-t felhasználva alakult ki az utóbbi néhány ezer év tapasztalatából és megfigyeléseiből a Ji ching (a változások könyve), melyet jóskönyvként ismernek pedig csupán egy átfogó képet kíván mutatni a világ működéséről. Ehhez egy 64 vonásból álló szimbólumot, Xiangot használ, amely 64 élethelyzetet ír le. Egy Xiang hat yin és yang vonásból áll, vagyis 2 guából tevődik össze.

Állítólag nincs a földön olyan élethelyzet, amelyet a 64 xiang egyikével sem azonos.

Tehát a yin és yang-tól a 64 xiangig mind ugyanaz, csak egyre részletesebben, aprólékosabban részekre szedve.