Futni csak azoknak lehet, akik vékonyak, izmosak, és nincs rajtuk súlyfelesleg? Sokak szerint igen, a Women's Running magazin azonban pontosan nekik mondott ellent azzal, hogy legújabb címlapján a plus size modell Erica Schenk látható futás közben. A koncepció remek, de tényleg érdemes ekkora súlyfelesleggel épp ezt a sportot választani?

A Women's Running magazin megunta, hogy tökéletes testű, karcsú modelleket tegyen a címlapjára. Nem ők az egyetlenek, akik szinte mindig karcsú nőkkel dolgoznak: a legtöbb életmód- és wellnessmagazin ezt a mintát követi. Most azonban fordult a kocka.

Jessica Sebor, a magazin főszerkesztője a Today.com-nak elmondta, azért került a 18 éves modell, Erica Schenk a címlapra, mert már korábban dolgoztak vele, egy sportmárka ugyanis bővíteni szeretné a kínálatát plus size holmikkal, a brand arca pedig Erica volt. A főszerkesztő felismerte, hogy a legtöbb ilyen magazin oldalán azért vannak izmos, tónusos, vékony nők, mert ezzel a lapok azt akarják sugallni, bárki elérheti ugyanezt, ha megfelelően edz és étkezik. Azt azonban mindenki tudja, hogy ez sajnos nem igaz. „A sztereotípiák szerint minden futó vékony, ám ez nem tükrözi a valóságot. Futók vannak minden méretben a világon, erről bárki megbizonyosodhat, ha elmegy mondjuk egy nagy, városi futóversenyre. Mi pontosan ezt akarjuk közvetítetni.”

Mit mond a szakértő?

Nagy Amarilla aerobikoktató, gerinctréner, a Life.hu szakértője a következőkre hívja fel a figyelmet: „Én is ismerek súlytöbblettel rendelkező hölgyeket és urakat, akik viszont a futáshoz megfelelő izomerővel, állóképességgel, ízületi állapottal rendelkeznek. Az tény, hogy nagy súlytöbblettel először nem a futás, sokkal inkább egy ízületkímélő mozgás javasolt, például kerékpározás, úszás. Ismerek olyan embert is, aki 30-40 kilós felesleggel kezdett futni, le is fogyott, de a futás mellett rendszeresen végzett saját testsúlyos gyakorlatokat, amikkel erősítette az ízületeket, a csontrendszert. Ha azonban valaki az edzés miatt fájdalmat érez a térd és a boka területén, hagyja abba, és váltson mozgásformát. A fokozatosságra is oda kell figyelni; nem félmaratonnal kell kezdeni, hanem mondjuk kocogással, hogy a csontok is megszokják a mozgásformát."

Erica egyébként maga is rendszeresen fut nyolcéves kora óta, New York-i lévén kedvenc helye a Central Park.
„Sok nő, amikor odalép a magazinospulthoz, és látja a tökéletes alakú nőket, nem tud azonosulni ezzel a szereppel. Mi azt akartuk, hogy az olvasóink úgy érezzék, akár ők is ott lehetnének a címlapon” – nyilatkozta a főszerkesztő, mostanra pedig az is kiderült, az olvasók is nagyon pozitívan reagáltak a fotóra. 

Bennünk azonban felmerült a kérdés: a futás tényleg egészséges egy jelentősebb súlyfelesleggel? Mi lesz az ízületekkel? Mennyire terheli ez a gerincet? Amellett ugyanis, hogy a helyes futótechnikát érdemes elsajátítani, a súly igenis közrejátszik abban, milyen sportot is válasszunk.

Barbi, az Ez Zsír! rovat vezetője

Végzett személyi edzőként és aerobikoktatóként azt gondolom, tisztában vagyok azzal, mit lehet és mit nem jelentős súlyfelesleggel. Természetesen mozogni kell, de csakis úgy, hogy nem terheljük túl az izmokat, ízületeket. Pár pluszkilóval a futás nem tilos, ha az ember folyamatosan szoktatja magát hozzá, de 10 kiló pluszsúly már felett egyáltalán nem javasolnám. Egyszerűen azért, mert kár kockáztatni az egészségünket: ha valaki jelentősebb súlytól szeretne megszabadulni, válassza a tempós sétát, és tanulja meg a helyes technikáját. Egy óra tempós sétával is el lehet égetni nem kevés kalóriát. De az úszás is kiváló, vagy a biciklizés, ám érdemes pulzusmérő órával dolgozni. Ha pedig már beindult a fogyás, a súlyvesztés, akkor akár futni is lehet. A magazin alapkoncepciója szerintem jó, hiszen azt sugallja, hogy tényleg bárki edzhet, és kell is, de nagyon nem mindegy, mit és hogyan.

Forrás: http://www.life.hu/