Hamarosan beköszönt a tél, de mielőtt elkezdhetnénk téli mozgáskultúránk fejlesztését, jobb, ha meggyőződünk róla, biztos, hogy a megfelelőt válasszuk? Én mindig vonzódtam a korcsolyázáshoz, mégis kb. 21 éves voltam, mire lejutottam odáig, hogy egyáltalán kipróbálhattam, milyen is! Mindamellett, hogy nagyon élveztem, mert nem is volt annyira nehéz, mint gondoltam, hogy lesz, a következők is lebegtek a szemem előtt:

Fittségünk, egészségünk szempontjából a korcsolyázás rendkívül jó hatással bír. A korcsolyázás fokozza a stresszel szembeni ellenállóképességünket egyrészt azzal, hogy a szabad levegőn végzett intenzív testmozgás serkenti a vérkeringést, a légzőrendszert és az immunrendszert, másrészt emlékezetes élményt, társas kikapcsolódást nyújt. Ha a kezdeti tapasztalatok és a jótékony utóhatások rendszeres korcsolyázásra ösztökélnek és fokozatosan haladunk mind a terhelés, mind a technikai elemek elsajátítása tekintetében, akkor edzettebbé és egészségesebbek válhatunk a korcsolyázással. Na meg persze gazdagabbakká . mármint nem anyagilag, hanem olyan emlékekkel, élményekkel töltekezve, amelyeket csak azok élhetnek át, akiknek van merszük kipróbálni, és ki is tartanak, hogy ezt a remek érzést megtapasztalják. Aki egyszer átadja magát a siklás örömének, az hamar beleszeret, ugyanis mozgása a gyakorlás révén látványos fejlődésen megy keresztül, és a kezdeti nehézségek is hamar megtérülnek, a befektetett munka meghozza gyümölcsét, a megnövekedett önbizalmat és a könnyed mozgás örömét.

A kezdő korcsolyázó hamarabb elfárad, mert még több izmot használ, mint amire szüksége lenne, idővel azonban koordináltabb lesz a mozgás, és célszerűbb lesz az izmok használata is. A jégkorcsolyázás elsősorban a láb izmait (vádli, comb), valamint a farizmot dolgoztatja meg. Emellett a bonyolultabb mozdulatokhoz szükséges karmunka megdolgoztatja a váll és a törzs izmait is. A terhelés jellege helyes technika esetén dinamikus, mert az anatagonista izmoknak mindig van lehetőségük az átmeneti ellazulásra. Heti 3X1 óra folyamatos, megfelelő intenzitású korcsolyázás jótékonyan hat az állóképességre. A váltakozó intenzitású terhelés pl. fogócska, hokizás, oktatási óra ügyességi feladatai eredményeképp felnőtt korban is fejleszthetők, szinten tarthatók a kondicionális képességek.

Számos továbbfejlődési lehetőségünk kínálkozik a jégkorcsolyában. Akik a korcsolyázási tudásukat komolyabb szintre kívánják juttatni, azoknak érdemes belekóstolniuk a versenysportba, vagy kipróbálniuk magukat egy haladóbb szinten is. A műkorcsolyában ma nagyon magas elvárások vannak (mozgásügyesség és ritmusérzék) és nagyon korán (3-5 év) kell kezdenie annak, aki eredményeket szeretne elérni. A jégtánc később is elkezdhető (akár felnőtt korban is), bár előny, ha valaki már parkett táncokban jártassággal bír és korcsolya is többször volt már a lábán, mint tyúkszem. A jégkorong és jéglabda (bandy) csapatsportok, ahol nem csupán az egyén technikai tudása mérettetik meg, hanem egy egész csapat együttműködése a közös célok érdekében - természetesen mindez a jégen történik ütőkkel, és cél a korong vagy a labda kapuba juttatása. A gyorskorcsolya és annak rövid távú változata a short-track szintén kedvelt sportágak, míg az előbbiben a monotóniatűrés és az erő jó beosztása a fontos, addig a másikban megnő a jó helyzetfelismerés, robbanékonyság szerepe is.

A balesetek nagyrészt megelőzhetők, ha pár alapelvre odafigyelünk.

Ha sokat korcsolyáztunk és a fáradtság első jeleit észleljük, ne akarjunk ilyen állapotban már újat, rizikósat gyakorolni.

Kerüljük a túlzott önbizalmat, ne akarjuk felvágni mások előtt olyan trükkel, amiben még nekünk sincs kellő rutinunk, mert túl nagy árat fizetünk érte, ha agyrázkódással kórházba kerülünk, barátaink aggódnak, ahelyett, hogy együtt jól éreznénk magunkat.

Ha kezdők vagyunk és társaink csupa jóindulatból, a nagyobb sebesség és élvezet kedvéért minket tolni, húzni vagy éppen körbe forgatni készülnek, inkább beszéljük le őket róla, mert könnyebben elvesztjük az egyensúlyunkat, sokkal ügyetlenebbül esünk, mint akik már rutinosak.

Legyünk körültekintők a jégre lépéskor, mert a kis egyenetlenségek és hepehupák is kellemetlen esésekhez és sérülésekhez vezethetnek, továbbá ügyeljünk rá, hogy vegyük le az élvédőnket, mielőtt a jégre lépnénk.

A kesztyű a legfontosabb védőfelszerelés, ami elesés esetén az ujjainkat hivatott megvédeni, hogy azt nehogy levágja mások korcsolyája, így csak megnyomódik, ami szintén fáj, de legalább nem jár komoly következménnyel.

Ha műkorcsolya pengével ellátott korcsolyánkat hoki korira cseréljük, tudatosítsuk magunkban, hogy nem fog működni tovább az a megállási mód, hogy fordulok egyet és belemélyesztem a hegyét a jégbe, hanem ehelyett ki fog menni alólam a korcsolya és arccal fogok a jégre esni. Tehát mielőtt nagy örömünkben hősködnénk, tanuljunk meg új, hatékony megállási formákat.

1. Megfelelő-e a korcsolyánk mérete?
2. A fűzője, csatja használható-e?
3. Elég éles-e a pengéje?

A korcsolya mérete akkor megfelelő, ha nem ütköznek fel a lábujjaink, a korcsolya orra és a lábujjaink között van kb. 1 cm. Ha ez jóval több, akkor bizony nagy ránk a cipő. A dupla zokni természetesen nem rossz, sőt ajánlott (frottír, sport).

A fűző esetében csak az az apró kellemetlenség szokott előfordulni, hogy a pályán szakad el. A csatok pedig vagy használat közben szoktak megsérülni (célszerű utána ellenőrizni), vagy szállítás közben (érdemes becsatolni, mintha lábon lenne).

Azok, akik rendszeresen járnak korcsolyázni (egy szezonban 10-szer vagy annál többször) azok bizony nem árt, ha egyszer, esetleg kétszer kiéleztetik egy szezon alatt. Persze, ha nincs élvédőnk és a betonon járkálunk, akkor sokkal hamarabb kimegy az éle. Akkor kell gyanakodnunk, hogy életlen, ha a korcsolyát megvétele óta nem éleztettük ki egyszer sem, ha az élei tele vannak apró csorbákkal vagy szemmel láthatólag le vannak gömbölyödve. Ellenőrizhetjük mindezt úgy is, hogy a korcsolyát a kezünkbe véve (pengével az égnek) hüvelykujjunk körmét finoman nekifektetjük az élnek és lefelé végigsimítjuk, ha elég éles, akkor leszed egy kis szaruréteget a körmünkről. Az életlen korcsolya főképp a jó minőségű tükörjég esetén illúzióromboló, hisz ha még jól is tudunk korcsolyázni, akkor is kellemetlenül szét akar majd csúszni oldal irányban a két lábunk.

Számos krónikus betegség rehabilitációjában bizonyult hasznosnak a korcsolyázás. Az asztmatikus megbetegedésben szenvedők kevesebb tünetről számolnak be a rendszeres korcsolyázás eredményeképpen. Az idős sporttársaink mind bizonyítékai e mozgásélmény életerőt fokozó, gyógyító hatásának, betegségeik sokkal kevésbé viselik meg őket, valamint kevesebb a magas vérnyomásos megbetegedés is. Van egy idős sporttársunk, akinek a korcsolyázás adta vissza az életének értelmét 15 éve sclerosis multiplexben (krónikus izomsorvadás) szenved, illetve pont az, hogy nem szenved annyira, mint sorstársai. A speciális nevelési igényű (autista, magatartászavaros, hiperaktív, down-kóros) gyerekek fejlesztésében is sikerrel alkalmazzuk a korcsolyázás nyújtotta együttes élményt. A gyógypedagógusok, gondozók ragaszkodnak hozzá, hogy az iskola hordja a gyerekeket a jégpályára, mert oly nagy szükségét érzik, hogy valami igazán lekösse és lefárassza az amúgy nehezen kezelhető gyerekeket.

ÍRTÁK:
Kertész Ákos
Jég- és görkorcsolya edző
kertakos@gmail.com
Kertész Nóra
Műkorcsolya és jégtánc edző
+36 70 257 6474
Forrás:http://www.fitway.hu/index.php?module=e_m_all&tid=38